A VSA - Vehicle Stability Assistance

Kitörés-, és kipörgés-gátló rendszer.

Roppant komplikált rendszer szoftveresen is, mert sok változót figyel.

Megpróbálom leírni, mert érdekesen dolgozik:

1. Ami egyszerű az a hajtott első kerekek túlpörgése – itt az ABS jeladót figyeli, elveszi a gázt, esetleg megfékezi (ha kell) a túlpörgő kereket.

2. Menetstabilizáló funkció – itt nem hagyatkozhat tisztán az ABS jeladókra, mert pl. oldalkúszáskor (nincs túlpörgés - pláne hátul) az ABS sem tud semmit sem csinálni.

Tehát figyeli a sebességet, a bekormányzási szöget, a kocsi keresztgyorsulását! (beépített jeladóval rendelkezik minden Accord a 7.gen-től), valamint a kerekek fordulatszám különbségét ( itt használja fel az ABS jeladók jelét), gázpedál aktuális állását, környezeti hőmérsékletet (innen (is) tudja pl. a telet, a valószínű rosszabb tapadási viszonyokat).

Egy előre beégetett optimális és különböző hőmérsékletetekkel, valamint a fent felsorolt változók értékével korrigált szoftver alapján módosítja a kocsi viselkedését kanyarban. Ez a gyakorlatban első lépésként a megfelelő kerekek nagyon enyhe fékezését jelenti, így kényszerítve a kocsit a számítógép által pillanatok alatt kiszámolt ideális ívre (tudja, mit kérsz tőle, hisz figyeli a kormányállást – ezt nevezik bekormányzási szögnek). Alap esetben ez az a működés, amit szinte észre sem lehet venni, viszont koptatja a hátsó fékeket.

Amennyiben nem sikeres a beavatkozás, akkor erősebben fékez – egész a csúszás határig – és itt veszi majd el a gázt is.
Na, ezt már észreveszi a tulaj, de normális, átlagos vezetés esetén ez nagyon ritkán fordul elő, esetleg extrém sáros, nyálkás, vagy havas-jeges útviszonyok esetén.
Vagy versenypályán, én ezt tapasztaltam meg anno Barkó kocsijával a Pannonia ringen bekapcsolt VSA-val. Laci megpördült, majd én vezettem az Accordját, de tempós-direkt csúsztatós kanyarokban komoly halálfélelmem volt.

Konkrétan: nagy tempóval bekormányzod egy általad tuti jó ívre, ekkor elkezd a gyári szoftver felülbírálni, fékezget, elveszi a gázt is, és – ez a legrosszabb – egy nagyobb ívre tereli a kocsit.
Ekkor mit is teszel? Még jobban ráhúzod a kormányt, mert a saját íveden akarsz maradni! Tövig nyomod a gázt, de a VSA elveszi, szépen csökkenti is a sebességedet.

Na, itt jön a rendszer kiszúrása!
Lecsökken a sebességed a kocsi agya által megtanított optimális értékre, viszont a gázpedál tövig van nyomva a kormányt meg az ideális ívnél jobban ráhúztad ugye, (pálya/kanyar ideális ívénél) mert a VSA tágította az ívet.

A VSA nem látja a pályát, csak azt érzékeli, hogy most minden oké, mehet a teljes gáz! Ekkor a kocsi kilő a kanyar három negyedénél rendesen le a pályáról a bukótér/fű felé! Mindez kb. 2-3 másodperc alatt történik, a többit biztos el tudjátok képzelni...
Tehát egy laza mozdulattal kinyomtam a VSA-t és a kocsi a későbbiekben kezes bárányként viselkedett.

Persze, ez nem a fejlesztő mérnökök és a VSA hibája, egyszerűen nem erre méretezték, tervezték a rendszert.
Átlag autósnak, átlagos változó útviszonyokra gyártott segítő rendszer, ezt a funkcióját viszont tökéletesen ellátja.

Remélem érthetően össze tudtam foglalni ezt a valóságban elég komplikált és nagy számítási sebességet igénylő rendszer működési elvét és a gyakorlati megvalósítását.

szerző: Öreg Kergyu