Egy hódmezővásárhelyi gyerök levele anyjának az Gyopárosi kaszárnyából Honda találkozó idején

Kedves idösanyám!

Pénteken délután érkeztem meg Orosháza-Gyopárosfüdőre a kijelölt laktanyába, ahol meglepetésemre a Magyar Néphadsereg felirat helyett Honda felirat fogadott. A kijelölt körletet igen nehezen találtam meg, mivel a Gyopár Club Hotel feliratú épület mellett a hosszú évek alatt megszokott lánctalpasok és a parancsnoki UAZ-ok helyett egy csomó Honda és Acura feliratú 4 illetve 2 kerekű gépjármű fogadott.

Képzeld, volt olyan is, melynek valószínűleg spórolásból lehagyták a tetejét és a hátsó ülések sem voltak benne.

Megkell hagyni szép látvány volt, csak a rejtjelezést nem tudtam megfejteni némelyik oldalán, biztos valamelyik előző közös magyar-japán hadgyakorlatról maradtak meg egy két járművön a feliratok.

Elvegyülni nem volt nehéz a jókedvű társaságban, többek között azért sem mert már valahol mintha találkoztam volna némelyik személlyel, különösen ismerősnek tűnt egy magas, bajszos Doki fedőnevű alak aki előbb sapkával, majd később fejkendőjével valószínűleg a tányérsapka lenyomatát igyekezett elfedni és mindenkit üdvözölt.

A finom vacsora után, melyben nosztalgiaként megtalálható volt az elmúlt pár évtized slágerétele a káposztás tészta is, egy kis csapolt sör elfogyasztása közben a társaság nagy része átvonult a régi kantinba, jelenleg konferencia központ néven futó szomszédos épületbe. Ahol két alak ricsajkeltés céljából hangfalakat állított fel. Az alacsonyabb nekem sokkal szimpatikusabb volt.

A kollektív szórakozás és zenehallgatás alatt bebizonyosodott amit nagyon sok férfi eddig is állított, hogy nem a méret a lényeg, a kicsi is lehet igen játékos még akkor is ha a nagyobb azért vastagabban szól. A kemény mag, felénk köménymag, ami viszont nem mellékesen a káposztás tésztában is jelen volt, 11 óráig hallgatta az régi és új slágereket, köztük a mai vezetőt Én és a Bank címmel.

Amiben másnap reggel szinte mindenki egyet értett, hogy legalább az ébresztő időpontjában megmaradt a katonai szigor, mivel a társaság, a manapság korainak mondott 8,30-kor indult lőgyakorlatra a katonai lőtérre, busszal.

5 km buszozás után érkeztünk meg a környék látványosságát magában foglaló kb. 6 hektáros területre, ahol a társaság vegyes várakozásteli és döbbent arccal nézte az első percekben a nagy semmit, közepén a volt lőszerraktár épületével.

Mint később megtudtuk itt éltek őseink, a magyarok, és ennek szellemében töltöttük el a végül is jól sikerült délelőttöt. A társaságból lassan előjött őseink lovagló kedve, valamint igaz csak íjakkal és ostorral, de megtörtént a magyar zene mellett, a fegyverek bemutatása és kipróbálása is. Kalandosabb kedvűek felmászhattak a környék legmagasabb pontjára onnan is megtekinthették a környéket, vagyis a mégnagyobb semmit.

Az ételek és italok területén antimcdonaldsi hangulat uralkodott, csak sört, ágyas szőlőpálinkát és bodza szörpöt lehetett inni, valamint az ételek is elég egyszerűek és finomak voltak. E-betűt az ebéd nem csak a jókedvű és barátságos emberek kijelentése tartalmazott: ez van!

Kaptunk a magyarságból is egy adagot Gellértegyházán, elénekeltük a hely indulóját és én úgy láttam, hogy páran vissza is fognak még térni a tett színhelyére.

A délutáni programra a társaság a szálláson készült fel, ahol is többen egyenruhába bújtak. Volt olyan melyet be lehetett azonosítani, volt amit nem. Saját egyéni stílusok kavalkádja adta meg a sportoló felnőttek kinézetének e sajátságos egyvelegét és később izzadt szagát.

A társaság az előzetes elvárásoknak megfelelően kezdett fáradni, amit mi sem bizonyít fényesebben, hogy a svédasztalos finom vacsora utáni „séta indul” vezényszóra a társaság nem kezdte meg a hely szelleméhez méltóan kettes oszlopban, nótaszóra a menetelést a fürdő felé, hanem csak úgy komótosan tette meg azt a 800 métert.

A fürdőben, aki akarta ki tudta magát pihenni. Akiben viszont még volt ifjonti hév, aktívan is eltölthette az időt. Én például nemre és korra való korlátozás nélkül láttam, hogy többen extrém sportot űznek és élvezik a csúszdákat, a sodrót, vagy az ŐK fedőnevű kiképző őrmester 200 km/h-ás élménybeszámolóját.

Többen a kiképzőgyakorlaton tanultaknak megfelelően álcázták magukat, és megérkezésünk után többet nem láttam őket, de néhányan nem voltak ilyen ügyesek és lebuktak a melegvizes medencében.

A társaság egyénileg tért meg a szállásra, néhányan kissé erőletett menetben.

A vasárnap reggeli 5 órai ébresztőn a tervnek megfelelően senki nem jelent meg, a nagyobb baj az volt, hogy a félkilencesen sem.

Lassan azért összeállt a menetoszlop, mely a lobogó hajú Lóri tábornok sofőrjének vezetésével áthajtott Szegedre a Honda H-MAX hadtáp raktárba, ahol is megtekinthettük a jelenleg is készülő közúti Honda, Toyota és Subaru harcjárműveket és kipróbálhattuk a legújabb fejlesztésű Toyota lopakodót is, mely szinte hangtalanul tudja megközelíteni az autós legnagyobb ellenségét a pirosba lelépő figyelmetlen gyalogost.

Az ebéd maximális odafigyelés mellett készült, és végül nagyon finom lett, de be kellett iktatni egy időhúzásos pizzát is, ami szerény véleményem szerint nagyon-nagyon jó volt. Köszönet mindezért a H-MAX csapatának.

Az ebédek elfogyasztása után elhangzott az oszolj vezényszó, melyet valamilyen időanomália miatt többen már pár órával előbb meghallottak és végrehajtottak.

Remélem mindenki jól érezte magát és a következő kiképzőtáboron is részt fog venni!

Ezzel zárom soraimat.

 

Szerető Fiad

 

TothMG

kétüléses törzsHON(véd)DÁS

 

Ui.: Banzai

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj